Az „egyenhülye” gyerek
avagy: „Ha a kacsa nem tud úszni, nem biztos, hogy a víz a hülye.”[1]
pamphlet
Megértve a nyájas olvasónak a cím feletti hirtelen felhördülését, esetleges felháborodását, annak eloszlatásához látok:
Az „egyenhülye” gyerek a mai átlagszülő és átlagpedagógus kötelességszerűen végzett (terhes) „munkájának” eredménye, produktuma. Amelyik gyerek, ha génjeiben hordoz is értéket, azokat szorgos, kitartó munkával, közösen kiirtják.
A gyermek nem tehet semmiről!
Egy példával megvilágítva: ha nekem valaki azt mondja: «piszkos a ruhád», nem az a hülye ruha tehet róla, mert az egy „termék” mint ahogy a gyerek elhülyülése sem a gyerek műve, sőt! Ő tehet róla a legkevesebbet.
Az „egyen” szó, az azonos korcsoportokban, a szándékosan megvont, vagy meg nem adott tudás, a butulás egyenlő mértékére utal.
Az egész szóösszetétel jelentése, hogy egyik sem hülyébb a másiknál, vagyis nagyjából egyformán hülyék.
Mindennek kialakulásában, fenntartásában az „európai” kormányaink, kultúr-politikusaink és a médiumok is oroszlánrészt vállaltak és vállaltak, ill. vállalnak ma is.
Tapasztalataimat írom le, amik elvezettek a fenti megállapításhoz.
Megszületik a gyerek. Egészséges!
Nem sokáig! Egységes koncepció a nevelésre? Ugyan kérem!
v Kétóránként kell szoptatni,
v mindig meg kell szoptatni, ha sír,
v csak teát szabad adni, ha sír,
v akkor szép a gyerek, ha a combján, a hurkán is hurka van!
Záporoznak a jó tanácsok. Könyv is van, legalább 15 db. Amit külföldiből fordítottak magyarra. Jellemzőjük, hogy olyan anyagot, ételt, teakeveréket, ízesítőt stb. írnak, ami itthon elvétve sincs. (muflon-túróhabos maszlagos, oregánós, garnélás, cápauszony) A könyvnek ma már nem az az ismérve, hogy hasznos információk hordozója legyen! Drága legyen, sok színes képpel! Így lesz méltó ajándék. Mellesleg a kínálatot elnézve, csak olyan könyvet lehet kapni, amit külföldiből fordítottak magyarra. Egy kirívó példa a „Kaki könyv” (hiszen szarni már magyarul nem is tudunk)
Antikváriumból? Fújj! Ki hallott ilyet, mit szólnak a szomszédok, vendégek, ha egy kopottabb könyv kilóg a díszes sorból?
Az óvoda (ha nem
Szúrópróbáimból kínálok néhányat: (a pipém, általános megszólítás)
· Egyik
- Pipém! jársz még iskolába? vagy kicsaptak?
- Dehogy csaptak! Csupa ötöseim vannak! – válaszol önérzetesen
- Mondd! melyik a kedvenc tantárgyad?
- A hittan
- Milyen vallású vagy?
- .... nem tudom.
· Másik:
– Melyik iskolába jársz Pipém?
– A József Attilába
– Hányadikos vagy?
– Ötödikes – mosolyogva válaszolja.
– Hú! Felső tagozat! Nem semmi! No! bizonyára tudsz-e egy szép József Attila verset?
– Igen!! – és már fülig ér a szájaszéle.
– Melyiket? – gondoltam az Altatót, azt már az óvodában is tanulják, de nem!
– A „Füstbe ment terv”-et.
· Még egy gyöngyszem a kollekciómból:
Konfirmáció, az egyik protestáns gyülekezetnél. A 14 évesek, általában 6 – 8 év hittan tanulás, és előkészítő tanfolyam után, a gyülekezet előtt tesznek hitet – mint felnőttek – arról, hogy a vallás gyakorlásához szükséges ismereteket elsajátították.
Ezzel szüleik, keresztszüleik fogadalmát, melyet a kereszteléskor tettek felváltja a felnőtt fejjel tett konfirmáció. Pünkösdvasárnap. A templom degeszre tömve szülő, nagyszülő, keresztszülő (legutoljára a keresztelőn volt templomban)
Az ifjak, a konfirmandusok az úrasztalánál karéjba állnak, és záporoznak az előre kiosztott kérdések, és feleletek. A zöm valamit motyog az orra alatt, semmit sem érteni. Talán ez az első alkalom, hogy nyilvánosan hallatja a hangját. Az iskolában memoriter nincs, felelni nem kell, a feladatlapot kitölti, a pedellus kijavítja.... Igen, ahhoz nem kell pedagógus!
A 16 ifjúból egy fiú értelmesen, artikulálva válaszol. Ez igen!
Vége az istentiszteletnek, kitódul a gyülekezet. Megkeresem a fiút, aki értelmesen felelt:
– Gratulálok neked, te voltál az összes közül a legértelmesebb.
– Köszönöm, – és elfogadta a felé nyújtott kezet.
– Egyet mondj meg nekem! Milyen napon feszítették keresztre Jézust?
– . ? . ? nem tudom.
A példákból azt szűrtem le tanulságul, hogy a gyerek hülye, de nem tehet róla, mert ilyenre formázta a szülő és a pedagógus. MI, a társadalom.
Az egyen-szülő, és az egyen pedagógus degresszív regresszióval (hanyatlás) keletkezett eleinte. Nem csoda. Akárhová is tartozott, a fejét teletömték demagógiával, a kultúrára már nem maradt idő, hely, alkalom. Felnőve eléri a kultúra-csúcsot: megérti, és szereti a „zenét”, ami nála az „Akácos út…”, meg a „Jaj cica…” és képes felfogni ezeknek a mélyenszántó gondolatait, mondanivalóját, Olvasmánya a Harry Potter és más kreténség, ponyvaregények, thrillerek. Majd kedvenc szereplői a Heti Hetes és a Hal a tortán meg a Vacsoracsata c. tévéműsorok ripacsai közül kerülnek ki.
Gróf Klebelsberg Kunó mondta:
„A demagógia ellen egyetlen szérum van, a kultúra.”
A kiváló kultúrpolitikus tudta, irányt mutatott, de a demagógia áradata kimeríthetetlen. Az volt a XX. században, és mára, a XXI. század elejére sem fogyott el, a szérum egyre kisebb adagokban csöpög.
Rákosiék bemesélték, hogy semmi sem jó, ahogy a múlt rendszerben volt. Ezért kell a jó tanulónak ötöst, a rossznak 1-est kapnia. Nekünk, akik akkor még elemi iskolába jártunk, bevezették az orosz nyelvet a német helyett, és a latint is csak az egyházi iskolákban engedélyezték. A MÁV-nál az I osztály lett a „PÁRNÁS”, a II osztály a Fapados. (milyen logikus? Ugye?) Az állomások neveit is át kellett írni: Piliscsaba alsó lett Klotild-ligetből, Bánhida, a 7–800 éves település, ósdi név! Legyen Tatabánya-alsó! Esztergom, a klérus székhelye a megyeszékhely? Nem elvtársak! Tatabánya[2] lesz! Hozzácsapunk még 4 falut, abból lesz majd a a város! Még arról is szó volt, hogy Esztergomot átkereszteljük Dózsafalvára. Szinte fel sem lehet sorolni a sok briliáns „ésszerűsítést”.
Pedig micsoda elmék „dolgoztak rajta”: Apró Antal (4 iskolája volt, két első, két második osztály), Czinege Mihály, Marosán György (bucigyuri) pék, Münnich Ferenc alkoholista, a Czermanik nevű kertitörpéből Kádár János, az élcsapat főtitkára.
A demagógia a fejekben – szérum híján – leülepedett, és az egyenszülő után-termelődött. Ez a folyamat tart jelenleg is. Nagyon valószínű, hogy ez lezajlott mindazon országokban, ahol a kommunizmusnak becézett bolsevizmus, a proletárdiktatúra kerekedett felül.
Elsőként szétzúzták a családot. Városokban talán könnyebben, mert az asszonyok elmehettek dolgozni. Falun a kolhozosítással, a földjétől megfosztott családból a férfi ment a közeli iparosodott helyre munkát vállalni, a háztáji munka megmaradt a család többi tagjának. A gyatra közlekedés és az iparban némi többletkeresetet eredményező túlóra akadályozta az ipartelepen dolgozót a hazamenetelben. Esetenként a túlórát felváltotta egy házastárs-pótló szexpartner, . . . és ez aztán véglegesítette az állapotot. Megszüntették a hitoktatást, ami szintén információmegvonás volt, de a legfontosabb: megszűnt a generációk közötti információ-átadás.
Ez a jelenség az állatvilágban a fiatal egyedek elhullásához vezet, mert nincs kitől eltanulnia a táplálék megszerzésének módját, vagy az ivóvízhez vezető utat megismerni.
„A bovi maiori discit arare minor” – ‘Az ökörtől tanul szántani a tinó’[3]
A II. Világháború után Hazánkban a Magyar kommunista Párt (MKP) tüsténkedett azon, hogy szovjet mintára alakuljon minden. Sikerült „apró” nagyhatalmi segítséggel.
Az ifjúság formálására jött az Úttörő Mozgalom. A cserkészetet megszüntették, mert valláserkölcsi alapon szerveződött. A vezetőik ellen koncepciós pereket indítottak, lecsukták őket. Pedig a hittanórán, a cserkészeten is jóra tanították a gyerekeket, de legalább is ismeretek elsajátítása volt a cél. Volt célkitűzése, szervezete, módszere, eszköze arra, hogy az ÉLETRE neveljen.
Helyette jött a nihil, az úttörő, 1946-ban. Abból állt, hogy piros nyakkendőt kellett hordani az iskolában, az utcán, a tanítóinkat „pajtás”-nak kellett szólítani, de úttörő-vezetők nem voltak. Ugyan honnan lettek volna? Tanítóinkra maradt hát az ifjúsági mozgalom.
Tanítóink eleinte legalább az indulókra megtanítottak: „Mint a mókus fenn a fán…”, „Ej-haj száll az ének, zeng az ének…” Aztán lett az úttörőknek 12 pontja, ködvágó sapkája, alumíniumcsatos öve, sípja, amiket megvehettek az Úttörő Áruházban.
A Cserkészet alapvetően politikamentes volt (most is az) de az úttörő már nem. A Komszomol előiskolája volt. Már ott kezdték el a demagógiát belesulykolni a fejekbe.
Az idősebbek biztos emlékeznek a Sztahánov mozgalomra. A névadó és követői – a korabeli teoretikusok, főképp Sztálin(!) magyarázata szerint – bebizonyították, hogy a tanult műszaki-vezetők hülyék, mert az általuk kiszabott feladatot 2000 %-ra lehet teljesíteni. Miért is ne lennének hülyék, hiszen értelmiségiek, és az csak réteg, nem úgy, mint a parasztság, vagy a munkásság, mert az OSZTÁLY! Rezümé: Minden rossz volt, aminek a múlt rendszerrel valamilyen kapcsolata volt, ergo ki kell irtani, gyökerestül!
Elkezdődött a kontraszelekció:
MDP élretörése és hatalomátvétele után a szülők társadalmi osztályhelyzete szerint: munkás, paraszt, és értelmiségi, sőt un. X-es származásúnak minősíttettek. (ez utóbbi: nemkívánatos (deklasszált) elem)
A „leghülyébbeknek” az értelmiségi és x-es származású ivadékokat, meg az egyházi iskolában érettségizetteket minősítették. Nem a tanulmányi eredmények, a tudásuk alapján, hanem a kor ideológiája szerint. Őket nyomták el az egyetemi, főiskolai felvételektől a kitermelőiparba. Szakemberre pedig nagy szükség volt, mert sokan a Don-kanyarban, vagyis a Háborúban vesztek el, aki megmaradt, és volt ideje – elhagyta az országot, akik itthon maradtak azok nagy hányadát koncepciós per vádlottja, majd elítéltjeként börtönbüntetésre, vagyonelkobzásra ítélték. A maradékból is sokan végezték kényszer-lakhelyen, izoláltan. Az egyenes-ági leszármazottját megbélyegezték azzal, hogy az apja / anyja népellenség. Az egyetemre / főiskolára csak elvétve jutott be, főleg, ha még egyházi iskolában érettségizett[4].
Bezzeg az ország marxista – leninista pártjának, vagyis a társadalom vezető erejének[5] tagjai, a „Szocialista hazáért” érdemrend kitüntetettjei, majd később ezek gyerekei ill. oldalági rokonai egyszerre alkalmasakká váltak bármilyen vezetői, tudományos, gazdasági poszt betöltésére[6]. Ők lettek a megbízhatók, a többi: osztályidegen!, sőt osztályellenség!!! Akit egyszer kiemeltek, adtak neki hivatalt, pénzt, lakást, többé már nem bukhatott le, mert akkor felmerülhet a jogos kérdés: Ki juttatta oda? Ez, pedig kínos!
„Akinek Allah hivatalt adott, észt is ad hozzá.”
Vagy Allah feledkezett meg a dolgáról, vagy nem volt miből adni, mert nagyon soknak kellett (volna). Ezt –sajnos Allahtól, ismereteim szerint – nem lehet számon kérni,
Az egyen-szülőnek általában egyke a gyereke. Ez részint szerencse, részint az ivadékra nézve súlyos „agykárosodást” idéz elő. Már a születés előtt megindul a harc, hogy ki „szereti” jobban a gyereket. Mivel mindkét szülő egyenhülye, azon versengenek, hogy melyikük vegyen a csecsemőnek értelmetlen, teljesen fölösleges, használhatatlan felszerelést, játékot, ─ amivel talán még felnőtt korában sem fog játszani. (sakk-készlet) A jó szülő, nagyszülő LEGÓ-t vesz az ivadéknak, arra gondolva, hogy fejleszti az ő kreativitását.
Belegondoltál nyájas olvasóm, hogy hány kiváló feltaláló, közöttük sok Nobel-díjas emelkedett fel a tudás magaslatara, a kreativitás csúcsára LEGÓ, mi több Barbie baba nélkül?
Gyerekkoromban nagyon szerettem volna Märklint (a valamikori fémépítőt) Ebbe ügyesen lyukasztott acéllemez darabok, idomok, csavarok, alátétek, csavaranyák voltak. Megmozgatta a fantáziát, mert sok egyszerű, egyre bonyolultabb játék összeállítására volt alkalmas. Rendszeretetre is nevelt, mert játék után szépen kellett elrakodni, hogy legközelebb kéznél legyen a szerszám, a csavar, az alkatrész.
A nagyszülők ugyanezt teszik általában, persze mindegyik saját gyermekének elképzelését, annak megvalósítását preferálja.
Majd 3 éves korban a család büszkesége elkezdi a közösségi életet, lehetőleg Walldorf óvodát, ahová őt a szülő személygépkocsival viszi, nehogy feltörje a talpát a méregdrága Adidas, vagy Puma cipő.
Rudolf Steiner ( 1861-ben született az akkor Magyarországhoz tartozó Kraljevecben és 1925-ben halt meg Svájcban, Dornachban) Stuttgartban, 1919-ben nyitotta meg az első Walldorf intézetet. Szerintem zseniálisan ismerte fel, hogy a háború alatt családok százezrei sérültek meg, nagyapák, apák, vőlegények estek el, sebesültek meg. Megszakadt az a láncolat, ami a generációk együttélésének nagy „varázslata” volt: az információ átadása a fiatalabbaknak. Szükség volt jól képzett (de jól megfizetett) pedagógusra, akik – legalább a foglalkozás ideje alatt – példát mutattak, ismereteket tanítottak.
Hogy példát is említsek: Czinege Lajos, aki a maga öt elemijével, és kovácsinas képesítésével honvédelmi miniszteri tisztséget töltött be (bár inkább alkoholtartalmú italokat töltött). Méltó utóda Farkas Mihálynak (valamikori hadügyminiszter, akinek apja, anyja Lőwy volt, ő mégis Farkas lett) Nem tudom elképzelni, hogy Bonaparte Napóleon őket képzelte el a marsallbottal[7]. Ez a példa jellemző volt az egész magyar társadalomra, illetve a Béketáborra. (értem ezalatt a bolsevik uralmat) A tanult emberre nincs is szükség, minden megy azok nélkül is, meg különben is …
Ment, de tönkre ment.
Kirívó példát mutattak Mao hívei Kínában, amikor az operáló orvost elküldték földet művelni, és a gyógyítást egy „kultúr - forradalmárra” bízták, aki Mao kis Vörös Könyvecskéből olvasott a páciensnek idézeteket: „Virágozzék minden virág!” Állítólag agyműtétet is végeztek a vörös könyvecske fájdalomcsillapító hatása alatt.
Persze nem is kellett volna olyan távoli, egzotikus országba menni példáért. A Szovjetunióban 1935. tájékán kitört a Sztahánov mozgalom, ami szedett annyi áldozatot, mint egy valamirevaló járvány. Ez az ipse kitalálta, hogy a normát (amit műszaki szakemberek állapítottak meg) túl lehet teljesíteni.
L: http://csuszem.freeblog.hu/archives/2006/07
Megemlékezem a pedagógusról is, nehogy kimaradjon.
Míg jó ideig középiskolai végzettséggel lehetett valaki tanító – legalább is az alsó tagozatban – valamikor bevezették, hogy ahhoz is főiskolai végzettség kell.
Minket még tanítók tanítottak, „ősi” módszerekkel képeztek az első négy osztályban (az elemiben) az Életre, de még utána is tanultunk sok hasznos dolgot. Persze, mi nem voltunk annyira leterheltek, mint a mostani kisdiákok: nem kellett tonnányi könyvet cipelni az iskolába, onnan meg haza, mert összesen 2 könyvünk volt: olvasókönyv, meg a hittan. Igaz, nem volt szabad szombat, hanem rendes tanítás volt akkor is, és a vasárnapunk sem volt teljesen szabad, mert a diákmise kötelező volt.
A mostani rendezetlen állapotban a gyereknek felvételi vizsgát kell tennie, ha valahol továbbtanulni akar. A pedagógusokat senki sem vizsgáztatja. Ha megtenné egy tisztességes bizottság, minimum a felét szélnek lehetne ereszteni. Példa, megtörtént eset:
- Nyílt nap az iskolában, magyar nyelvtan óra. Téma: igeragozás, igemódok, igeidők, és személyek. A tanár kioszt mindenkinek egy széles papírcsíkot amire egy valamilyen módon, időben ragozott ige áll. A gyereknek meg kell mondania, milyen módban van az ige, milyen időben történik a cselekvés, és egyes, ill. többes szám hányadik személy. Megyeget a dolog, mígnem az egyik, akinek ez jutott: néznék, azt válaszolja: feltételes mód, jelen idő, többes szám, harmadik személy. Korrekt! mondom magamban. Nem így Pedagogosz: „Nem többes szám, hanem egyes szám, első személy”. Villanásnyira sem gondol arra, hogy a gyerek jót is mondhat. (ui. mindkettő jó)
- A másodikos gyerekek azt a mesét tanulják, hogyan mentette meg a kisegér az oroszlánt a fogságból, akkor történt, hogy az egyik gyerek a fogalmazásába ezt írta: … és akkor felserkent az oroszlán… A felserken szó pirossal hullámosan aláhúzva. Bevallhatom az én egyik gyerekem volt a tettes.
Én életemben nem használtam még ezt a szót, ezért nem mertem reklamálni. Itthon aztán Értelmező Kéziszótár A – Zs-ig, A gyerekem által írt mondat ha régies hangzású, de tökéletesen értelmes.
| serken „ tn ige rég irod Fölserken, ébred. [↔serít] |
Fogalmam sincs, honnan vette a gyerek, de ez a kisebb kérdés, a nagyobb, hogy a Pedagogosz miért húzta alá piros, hullámos vonallal?
Mindkét esemény már 1990 körül volt.
e-mailban kaptam, de ma, 2008. augusztus 3 igen valószerű… L KGy
"Egy vidéki főiskolán tanítok, és sajnos egyre gyakrabban meggyőződöm arról, hogy a diploma és az intelligencia (ész) nincsenek köszönőviszonyban sem...
Zh-t írattam az elsősökkel, és már a terembe belépvén kiszúrtam magamnak egy "kislányt", aki tök pinkbe öltözve (már ha az ruha volt rajta!!!), műkörmeivel a tollba kapaszkodva (alig tudta fogni), púderezte az orrát! Hát...nem mindegy, hogy ír 0 pontos zh-t az ember lánya! Látszott rajta, hogy baromira izgul, csak nem tudtam, hogy a kérdéseket várja ilyen izgalommal, vagy hogy kibírja a körme, anélkül, hogy lepattogna a lakk, esetleg sietne szolizni. Ja, a mobilja is rózsaszínű volt, és a hajában is volt egy-két rózsás árnyalatú tincs.
Na, miután "kigyönyörködtem" magam, mondom, írják fel a papírra, hogy NÉV,
SZAK..és éppen folytatnám a sort, mire a kislány megszólal:
– Elnézést! Évszak?
Na, gondoltam, nagy az Isten állatkertje, kicsi a kerítés, persze a többiek sírva röhögtek, ő meg abszolút nem értette, hogy min.
Mondtam neki, hogy igen, az évszakot kell felírni, a hónapot, napot, Duna
vízállását Paksnál, a Barátok közt tegnap esti epizódjának 5 soros
összefoglalóját és a műkörmöse mobilszámát...
Gondoltam, ennyi baromságra csak veszi a lapot...tévedtem, csak az tűnt fel, hogy míg a többiek a kérdésekre várnak, ő már buzgón ír, és láss csodát?! minden adatot megkaptam, kivéve a vízállásjelentést, mert arra azt írta:
"Tudom ám, hogy ez beugratós kérdés, mert Paks a Tisza mellett van."
Feladtam. És már nem röhögök, amikor ezt a történetet mesélem. Diplomája lesz."
Az élet rendje szerint a generációk követik egymást. A kapitalista Parkinson törvényei pedig – talán fokozottan – érvényesültek a szocialistának nevezett társadalmi helyzetben.
Az íróasztal akkor marad meg, ha körülbástyázzák több íróasztallal. Az íróasztali munka mennyisége monoton nőtt, mert a főnök már nem győzte az iszonyatosra felduzzasztott munkát, tehát segítségre volt szüksége, majd még több segítségre, helyettesre. Így alakultak ki irodaházak (!) amikben senki nem csinál semmit, de az nagyon fontos és határidőre (nem) kell. Egy idő után annyira, hogy helyettesre, beosztottra lesz szüksége. És így bővül, növekszik a vízfej.
Kíváncsi vagyok, hogy a fejlett, nyugati országokban hogy gondoskodik az állam, a társadalom a felnövekvő generáció életlépességéről.
Egykori munkahelyemen (Tatabánya – VIDUS) a főmérnököt Q. Sándornak hívták. Valamilyen egyetemi végzettsége volt, talán vegyész. A beérkezett levelek kiszignálását végezte. Az egyiket a mi osztályunk kapta, rajta a kézjegye: „Remélem nem gépszálítási szerződés lessz!” Q. – summa mássalhangzó ugyebár stimmel. Nem?
Ö volt a főmérnök... Hivatali névjegyet csináltatott magának, amin a nagy attrakciója:
Sikerült egyet szereznem, és mutatom az egyik slapajának, mire ő:
– hát németül nem Alexander a Sándor?
– De igen Rudikám. A te fiad Zoltán, azt hogy fordítanád németre?
Hosszú csönd. (még most is tart)
| Himnusz az élethez Az Élet egyetlen esély – vedd komolyan | az Élet játék – játszd az Élet kaland – vállald |
| Függetlenül attól, hogy ki milyen vallású, ezt a Himnuszt kellene beleverni a gyerek agyába, plusz egy gondolat, amely Vizy E. Szilveszter előadásából származik: „Az élet egyszeri és megismételhetetlen” Nincs lehetőség arra, hogy később korrigáljak! | |
Bizonyított tény, hogy az állatvilágban a korábban elhullott egyed nem tudta átadni a tapasztalatait, az újabb generáció is kipusztulhat emiatt. Vagyis, az állatvilágban az ivadék nem önmegvalósításra törekszik, hanem a korábban – az idősebbek által – megszerzett tapasztalatok elsajátítására. Milyen tapasztalatot fog átadni a Balázska-show, a Mónika-show állandó nézője?
Az önmegvalósítás ideje a felnőttkor, amikor is nem a közvetlen fenntartás a cél. Esetleg van is valami cél, ami motiválja az önmegvalósítást… (ha elcseszi, elcseszi! – a sajátja…) Sajátja? Biztos?
Saját kútfejemből is merítve
http://hunhir.hu/?pid=hirek&id=30254
Esztergom, 2006. május 26. Kiss György
Intézet neve: Tanárképző Intézet
Intézetvezető neve: Hoffmann Rózsa
A szakképzettség-felelős: Hoffmann Rózsa
Titkárság: Catharineum, fszt. 02.
Telefon: (26) 375-375/2203
E-mail: tanarkepzo@btk.ppke.hu
| Kérdezem a gyerektől: – Merre van észak? – a Dunára merőlegesen. – Nem arra amerre az ökör hugyozik? – így én. – … Nem tágít. Mire azt javaslom, hogy menjen ki a Palkovics-padhoz[8], és olvassa el a kis négysoros versikét a pad hátulján: „Gyönyörködni a lenyugvó napban / Felkeresem magányos padom/Távol a kisvárosi zajtól / Újra derül fáradt homlokom”. (szenkvici Palkovics László alispán) Ennek kb. két éve. Szerintem, azóta is szentül meg van győződve, hogy én vagyok a hülye, vagy a Duna… (a Nap ui. a Dunára merőlegesen nyugszik le, mert Esztergomnál úgy kanyarodik, hogy észak felé folyik) | ||
| "Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek most már meg ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk. És őket is a keresők útjára kell vezetnünk." /Rudolf Steiner – ő a Waldorf óvoda megalapítója, Berlinben, 1919.ben) |
|
| 1. Alapelvek "...Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Ezért fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a gyermek értelmével tanulja meg, mi a jó és mi a rossz..., hanem igenis tudnunk kell, hogy minden, amit az ember egy gyermek közelében tesz, az szervesen beépül a gyermek testébe, lelkébe, szellemébe. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. A hajlamok és képességek, melyek kifejlődnek a gyermekben, mind attól függnek, milyen magatartást lát maga körül." Rudolf Steiner |
|
proletár – ‘bérmunkás’; ‘‹az ókori Rómában› állami segélyből élő vagyontalan szabad polgár’. – proletariátus: ‘a bérmunkások társadalmi osztálya’. – proli: ‘proletár ‹lekicsinylően›’.
Nemzetközi szócsalád a latin proletarius (‘vagyontalan polgár’) nyomán; ez a proles (‘sarj, gyermek, utód’) származéka, mivel a ~ok csak gyermekeik nemzésével szolgálták az államot – vagy mert gyermekeikből éltek, hiszen az ő ingyengabona-
fejadagjukkal is nőtt a család jövedelme.
[1] Graffity
[2] 1902-ben, Ferenc József uralkodása alatt kapott községi rangot
[5] l. Magyar Népköztársaság Alkotmánya (1949 –1989-ig)
[6] Elena Ceaucescu, a román pártvezér-diktátor felesége volt a Román Tudományos Akadémia elnöke – 8 elemivel (volt annyi?)
[7] állítólag Napóleon mondta: „minden közkatona tarsolyában ott lapul a marsallbot…”
[8] a Nagy-Duna parton egy műkőből épített pad
